Valójában nem számít

“Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!”

Most olvasom valahol, kicsit megpróbálok beleérezni, mit is jelent  számomra.

Abból indulok ki, amit most már tudok, vagyis tudni vélek… Az én “valóságom” az,

amit a koponyámból kinéző két szememmel látok,  a többi érzékszervemmel tapasztalok.

Most már tudom, hogy nincs két egyforma valóság. A legegyszerűbb példa, ami alapján

meg tudtam érteni, legbelül el tudtam fogadni igaznak, a következő:

Olyanok vagyunk, mint a kéz ujjai.

Nincs két egyforma ujj, mindegyik másképp érez, tapasztal, de a tenyéren keresztül

azért kapcsolatban vannak egymással. A kisujj is tudja, hogy mit tapasztal, érez a,

mondjuk mutatóujj… Ha én vagyok, mondjuk a mutatóujj, az én dolgom az, hogy érezzek,

szorítsak. görbüljek, stb. ahogy egy mutató ujjnak “kell”…

Ezáltal a többi ujj is tud érezni, szorítani, görbülni ahogy az ő feladata.

Én, mutató ujjként nem tudom elvégezni a kisujj, vagy a hüvelyk ujj dolgát.

Ahogy ők sem az enyémet. Az én dolgom, hogy jól érezzem magam a bőrömben,

mert akkor ez is, mint ahogy minden más, hatással van a többi ujjra.

Ha valami bajom van, elvágom, megsértem magam, rosszul érzem magam,

az a többi ujjra is hat. Egy kézfogásnál, vagy bármilyen mozgásnál, szorításnál,

a többi ujj át kell vegye a szerepem egy részét, netán egészét.

Ahelyett, hogy az ő dolgát végezné. És fordítva.

Valamiért ide születtünk, születtem.

Kép forrása: Pinterest.

Valójában nem számít, hol vagyunk.

Az egyetlen, ami számít, szerintem, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

A többi csak köret. Díszítés.  

(Mindez csupán a saját véleményem, vélt vagy valós igazságom, ami a most pillanatában érvényes)

Balázsi Sándor